Tegnap került megrendezésre az ELTE PPK Gazdaság-és Környezetpszichológia Tanszékének Környezetpszichológiai Kutatócsoportja és az MPT Környezetpszichológiai Szekciója szervezésében az első KÖRBE Környezetpszichológiai Beszélgetések konferencia. Témája a város – pontosabban a város és egyik leképeződése, a campus, vagyis az egyetemváros volt. A konferencián környezetpszichológiával foglalkozók és a tudományághoz köthető társterületek képviselői találkoztak, hogy megismerjék egymás tevékenységét.

A KÖRBE fórumot kínált az élvezetes szakmai eszmecserére a különböző  szakterületek képviselőinek, kutatóinak és egyetemi hallgatóknak egyaránt. A rendezvényen jelen volt Dúll Andrea környezetpszichológus,  ELTE pszichológia szakos hallgatók, Pálfy Sándor építész, Szabó-Lencz Péter képzőművész, Busa Pista rapper, Szimler Bálint filmrendező és a Városkommunikáció blog.

A beszámoló előtt nézzük meg, hogy mit is jelent a környezetpszichológia, amely terület létrehozta a KÖRBE konferenciát.

A környezetpszichológia az ember és környezete közötti pszichológiai kapcsolatot vizsgálja. Szemléletünk szerint a fizikai környezet az ember egyenrangú társa, abban az értelemben, hogy a belső, lélektani folyamatokkal együtt, azokkal kölcsönhatásban vesz részt a viselkedés folyamatában. Ez a nézőpont lehetővé teszi, hogy — ebből a pszichológiai szempontból újszerű kiindulásból — számos lélektani természetű kérdést tegyünk fel és válaszoljunk meg az épített/tárgyi, természeti és virtuális környezetben megnyilvánuló emberrel kapcsolatban. A környezetpszichológia természetéből adódóan multidiszciplináris terület. A környezetpszichológusok számos más tudományág (építészet, szociológia,  kommunikációtudomány, antropológia. földrajz) képviselőivel működnek együtt mind elméleti, mind gyakorlati munkákban. 
Amikor az emberek meghatározzák önmagukat, identitásukat maguk és mások számára, vagyis választ adnak a “ki vagyok én?” kérdésre, jellemzően a fontos helyeik mentén is teszik ezt. A város kiemelt önmeghatározási tér: az emberek definiálják önmagukat a városi-vidéki dimenzió mentén. A város és változatai – a VárosVariációk – hétköznapi, környezetpszichológiai, építészeti és művészeti szempontból egyaránt izgalmas és lélektanilag gyakran ellentmondásos közegei az emberi életnek. 

A konferencia első részében Dúll Andrea magával ragadó előadás technikáját gyakorolva felvezette a konferencia témáját és az azt érintő tudományterületeket, a megértéshez szükséges alapfogalmakat. Szót ejtett a természetes és épített környezet, ember viszonyáról és kölcsönkapcsolatáról. Hallhattunk a város sajátos és változó megítéléséről, negatívumairól, pozitívumairól egyaránt; az emberi szükségletekről, amikre a város referál; a várossal kapcsolatos népszerű kutatásokról. Végül a hallgatók előadói blokkját bevezetve rátért a sajátos városi variációkra, amilyen a CAMPUS is. Dúll Andrea “Az egyetemi campustól a városig: bevezetés a városvariációk világába” című előadását követték az ELTE pszichológia szakos hallgatóinak prezentációi.

A második blokkban a hallgatók mutatták be kutatásaikat, melyeket Dúll Andrea egyetemi docensnek, a Gazdaság- és Környezetpszichológia Tanszék vezetőjének egyik egyetemi kurzusán kaptak feladatként.  Az elhangzó prezentációkban arra keresték a választ, hogy létezik-e az ELTE-n kialakuló identitás, s ha igen, akkor ennek milyen összetevői vannak, azaz mikből tud összeállni az ELTE-MAN. Górcső alá vették – mint megtudtuk ez mikroszkópot jelent – a campus-ok struktúráját, az épületek megjelenését, a tájékoztatási rendszereket, az egyetemi szervezeteket, az ELTE-hez köthető tárgyi kultúra elemeit, valamint az online térben megjelenő campus-reprezentációkat is. Minden kutatócsoport fontosnak tartotta, hogy a fizikai környezet vizsgálata mellett a társas viselkedésmintákat is elemezzék annak érdekében, hogy feltérképezzék: az ELTE identitásképző elemei milyen szegmensekben érhetők utol. Mindezek tükrében árnyalt képet kaptunk az ELTE-s identitásról és azt leszögezhetjük, hogy vannak elemek, amelyek képesek – lennének – arra, hogy kialakulását elősegítsék, de… sokaknak nincs kedvenc helye a campus-on belül, nem igazán ismerik az egyetem logóit, a tájékoztatást segítő elemek eltörpülnek az ingergazdag környezetben, lezárt ajtók és kapuk akadályozzák az áthaladást, a virtuális séta alkalmával a látványos területek mellett termek nem érhetők el. Az ELTE-s identitáskialakulás helyett jellemzőbb inkább az egyes campus-okhoz való kötődés kialakulása és ha már mindenképpen szeretnénk az ELTE-MAN terminilógiát alkalmazni, akkor praktikusabb lenne – a nemi arányok miatt – az ELTE-WOMAN-t bevezetni.

Előadók:  Balázs Szabina, Horváth Anna; Skrapits Melinda, Csajbók Zsófia, Póllai Döníz; Tarján Eszter, Tóth Kim Móric; László Andrea, Kubik Zsófia, Kiss Alexandra; Németh Dániel, Kaló Bence Dávid, Virágh Tamás; Baumstark Bea, Vágó Emese

A harmadik blokkban Pálfy Sándor a „vendégszakma” jeles képviselője, urbanisztikai nézőpontból, de a környezetpszichológia elméleteitől nem elzárkózva járta be a város, a víz, az ember kötelékének témakörét. Egyetemi és hallgatói munkák bemutatásával illusztrálta, a téma jelentőségét, kihívásait, a hozzátartozó terveket, amik már a „környezetbe épültek” vagy megvalósulásra várnak. Zárásként alternatívákat vonultatott fel a „víz” visszahódítására; felvetette az új és gyalogos hidak építésének lehetőségét, a folyó élettel való megtöltését, annak reményét, hogy a vízpartok visszaépülnek a város szövetébe… annak érdekében, hogy BUDAPEST A DUNA FŐVÁROSÁVÁ VÁLHASSON.

A konferencia záróeseménye egy kerekasztal beszélgetés volt, melynek témája a kortárs művészetek és a városreprezentáció volt. Szimler Bálinttal, Szabó-Lencz Péterrel és Busa Pistával beszélgettünk arról, hogy a városi környezet miként jelenik meg műveikben, milyen kötődésük van Budapesthez és hogyan viszonyulnak a városi létformához. Busa főként rímekbe szedve mesélt Budapesthez köthető zenéiről és a Temporary 8th dokumentumfilmben való szerepléséről, Szimler Bálint a “kamera másik oldaláról” számolt be, kihangsúlyozva a Nekem Budapest szkeccsfilmet és a Kodály Method projektet,  Szabó-Lencz Péter pedig a képzőművészetek és a város rejtelmeibe vezette be a vendégeket, valamint megismerhettük a blogját, a BudapestAvantgarde blogot.

A USTREAM-nek köszönhetően azok is bekapcsolódhattak a konferenciába, akik nem tudtak ott lenni a helyszínen. A közvetítés felvételei megtekinthetőek a USTREAM oldalán.

Valamint szeretnénk külön köszönetet mondani az MPT Környezetpszichológiai Szekciójának és a Tisza Cipőnek, hogy támogatták a konferenciát.

A konferencián készült fényképeket köszönjük szépen Sincsik Lászlónak (Esel ! photo), a grafikai munkát pedig Tóth Boginak! Az élménybeszámolóban valók közreműködésért köszönet Mészáros Glóriának és Szijártó Ádámnak.