logo

BudapestBlog(ger) körkép #3 – Lásd Budapestet blog interjú


Kisebb pihenő után ismét folytatódik a BudapestBlog(ger) interjú sorozat, amely célja, hogy bemutassa azokat a blogokat, amik fókuszában Budapest áll. A sorozat harmadik interjúját a Lásd Budapest bloggal készítettem el. Vero blogjában különösen szeretem azt a vizuális élményt, amelyben napról-napra olyan oldalát láttatja Budapestnek, amely képesség keveseknek adatott meg.

lasd_budapestet_1.jpg

Juhász Judit: Hogyan mutatnád be a blogodat? 

Lásd Budapestet blog: Régóta szeretem és járom nyitott szemmel a várost, ezért elhatároztam, hogy a közeli ismerőseim, barátaim számára megmutatom Budapestet úgy, ahogy a hétköznapokban nem feltétlenül látja az ember. Ennek legjobb lehetőségét egy személyes levél formájában valósítottam meg, melyben heti rendszerességgel adok ízelítőt a város értékeiről. Így született meg a „hírlevél”. Miután egyre többen és szélesebb körben is jelezték, – már nem csak ismerősök – hogy szeretnének ők is részesülni ebben, és érdeklődnek korábbi levelek után is, célszerűnek láttam blog formájában visszaolvashatóvá tenni ezeket. Így választottam beszédes névként a blog címét is: Ne csak nézd, Lásd Budapestet!  Majd ezt követte a Facebook oldal is. 

J.J.: Mik a kedvenc témáid, mikről írsz szívesen?

Lásd Budapestet blog: Elsősorban épületekről írok. Lakóházak, kávéházak, cukrászdák, templomok, iskolák, fürdők, stb. Persze a változatosság kedvéért, néha szobrokról, terekről és bármi olyan épített szépségről vagy érdekességről, ami valamiért hatással van rám.

lasdbudapestet1.JPG

J.J.: Van meghatározó poszt élményed akár egy témával, akár egy izgalmas helyszínnel kapcsolatban?

Lásd Budapestet blog: Mindig az utolsó poszt élménye a legmeghatározóbb. Akkor tudok ugyanis szívvel-lélekkel írni egy témáról, ha meg tud hatni. Amikor sikerül bejutnom egy épületbe, kell egy kis idő ahhoz, hogy feloldódjak, és ne csak az épület felé, hanem akár a lakók felé is nyitottá váljak. Ez tényleg olyan, mint egy vasárnap délutáni vendégség. Az elején angolos beszélgetéssel indul. Diszkréten és óvatos tekintettel nézelődöm, aztán ahogy jobban összebarátkozom a házzal egyre bátrabban és otthonosabban mozgok benne. Ha sikerül olyan lakóval találkoznom, aki szívesen is mesél a ház történetéről, az – mondhatni – már hab a vasárnapi tortán! 🙂

J.J.: Miért van fontos szerepe az urbanisztikának az életedben? 

Lásd Budapestet blog: Erről éppen a 2012-es év zárásaként írtam egy „Személyes levelet Budapestnek”, melyben olvasható az a folyamat, hogy miként mélyült el a kapcsolatom a fővárossal. Gyerekkorom óta teremtek rendszeresen alkalmat arra, hogy egyedül járjam a várost, sétálgassak. Kezdetben a turisztikai útvonalakat jártam be és itt osztottam meg gondolatban a várossal örömöm és bánatom. Azt hiszem, így lettünk mi jóban. 🙂

lasdbudapestet3.JPG

J.J.: Ha lehetne három kívánságod, mit változtatnál meg Budapesten?

Lásd Budapestet blog: Ilyenen nem gondolkodtam még. Azt hiszem, el tudom fogadni úgy, ahogy van. Lehet, hogy a régi metró darabokra hullik alattunk és a Rákóczi út egy szmogos sztráda, és biztos kéne még 3 híd legalább, és több liget és zöld, díszes körúti kirakatok, több szemetes, kifestett, rendbe hozott bérházak, kevesebb pláza stb. A hiányra, a hátrányra vagy lemaradásra bizonyára nincs szemem és egyáltalán nincsenek világmegváltó terveim. Ha lenne, akkor nem Budapestet változtatnám meg, hanem az emberek fejét emelném fel.

J.J.: Melyik a kedvenc városrészed, utcád, tered Budapesten? 

Lásd Budapestet blog: Azokat a városrészeket élvezem és szeretem leginkább, ahol hosszabb időt töltöttem, mert pl. ott laktam, lakom, vagy ott dolgoztam. A Palotanegyedet azért, mert jól feldolgozott az épületeinek története és így jobban bele tudom élni magam a múltjába, és ez otthonossá teszi. A II. kerületet azért, mert annak ellenére, hogy ott nőttem fel, tele van fehér foltokkal és rejtélyes, eldugott villákkal, Wekerlét pedig azért, mert távolabb esik a várostól, és a virágos kis kertekkel és fasorokkal a béke szigete.

lasdbudapestet2.JPG

J.J.: Egy külföldinek mit mutatnál meg Budapesten?

Lásd Budapestet blog: Hm, jó kérdés. Elvinném minden kerületbe, leültetném ott a legautentikusabb vendéglátóipari egységbe, megkérdezném, mi a benyomása az ott megfordult helyi emberekről, vajon milyen épületek között élhetik hétköznapjaikat, ünnepeiket, milyen körülmények között dolgoznak? – ezeket a helyszíneket járnánk be (rozzant panelektől az üvegirodákig). Ez a jelen. Aztán nyilván felkutatnánk ugyanennek a kerületnek a múltját, és itt is bejárnánk a feltett kérdésre adott válaszok helyszíneit. Szerintem, inkább kultúrantropológia szempontok alapján barangolnánk…

De attól tartok ide most olyan válasz dukál; hogy a Libegőt, a Rózsadomb 100 éves villáit,
Óbuda zegzugos utcáit, a kőbányai pincerendszert, a Kopaszi gátat, az Óbudai tisztviselőtelepet, a Gellért Fürdő forrását a kereszteződés alatt, és persze megnéznénk azokat a málló épületeket belülről is, amik a belváros mellékutcáiban vannak.

J.J.: Vannak olyan városok, városi pontok, ahova rendszeresen visszajársz?

Lásd Budapestet blog: A II. kerület Nyék-Kurucles környéke. Ott nőttem fel, és mivel a kerületnek sajnos nincs helytörténeti gyűjteménye, egyre erősebben él bennem a vágy és igény, hogy az épített értékeit még inkább megismerjem, és felkutassam a történetüket. Szívesen beszélgetnék helyiekkel, idősebbekkel, hogy elmeséljék a környékhez fűződő élményeiket.

lasdbudapestet4.JPG

J.J.: Milyen blogokat olvasol szívesen?

Lásd Budapestet blog: A Városképpen volt az első blog, amit régen olvasgattam. Szeretem a Kép-tér blogot és a Szerelmem Budapest-et, mert az ő írásaikban is ugyanazt a belső lelkesedést érzem, ami bennem is megvan. Az Utcakép és a Juci világa blog frappáns szövegei könnyedek és a képeiket pedig azért szeretem, mert kellemes vizuális élményt adnak. S persze olvasok olyanokat is, amiknek napi aktualitásuk van, mint pl. az Urbanistának.

J.J.: Küldj egy kedvenc képet Budapestről, kérlek és írj róla néhány mondatot, hogy miért tetszik az a kép, mit szeretsz benne.

Lásd Budapestet blog: A II. kerületben, az egykori Budai Polgári Lövész Egyesület épületéről készült a kép. Az 1800-as évek végére visszanyúló történet a blogon is olvasható. A mára borostyánnal ölelt lőtér állapota szépen visszaadja az idő múlását, s ezzel együtt az elmélyült vonzalmam is az épületek iránt. Ezekben a téglákban számomra a lepergett évek sora nem csak, mint objektív tényező jelenik meg, hanem személyes kötődés kapcsán (bár rövid ideig, de tagja voltam az egyesületnek) a kamaszkor éveit és élményeit is jelentik. Itt ölt formát a múlt jelenné és a jelen múlttá válása.

A jövőt pedig mindenki tegye olyanná, amilyennek álmodja! 🙂

lasdbudapestet5.jpg

 

Bejegyzés adatai

Időpont: August 19, 2013

Szerző:

Komment: 0

Kategória

Interjú