“A napfelkelte. Az ébredő város. A köd. A csend. A hangzavar. A szakadó eső. Az esernyők tánca. Az árnyék. A napsütés. Egy kósza mosoly. Egy véletlen találkozás. A lámpák fényei. Egy kéregető kéz, vagy egy szomorú tekintet. A rohanás. A játék. A pihenés. Egy elkapott pillanat. Minden ami a város falai között történik. Minden ami emberi. Minden egyes kép, egy-egy külön történet. Ezért alakult az oldal, hogy ezek a történetek bemutatásra kerüljenek. És hogy úgy láthasd szeretett városodat, mint még soha.” – írja Bankó Roland a Hungarian Urban Photography városi fotós közösségi oldal szerkesztője.
A Város a kultúra tükrében sorozat következő megszólalója Bankó Roland aka Rowlend fotográfus és a legnagyobb közösségi városi fotós oldal, a [HUP] szerkesztője. A folyton nyüzsgő fiatal fotós állandóan fürkészi azokat a pillanatokat, amelyek középpontjában városi a környezet, valamint az emberek kapcsolata áll. Végtelen pozitivizmus árad képeiből és személyiségéből és ezzel párhuzamos a különböző társadalmi rétegeket is hihetetlen érzékenységgel jeleníti meg képeiben.
Juhász Judit: Mióta foglalkozol fotózással?
Bankó Roland: Már jó pár éve kattintgatok, de csak mostanában kezdtem el tudatosan foglalkozni a fotózással. Édesapám régen bejárta egész Európát és sok érdekes képet készített. Tőle indult ez az egész folyamat. A kedvenc témáim az utcán találhatók.
.JPG)
J.J.: Van olyan meghatározó élményed, amit szívesen megosztanál az olvasókkal?
B.R.: Mivel különböző cégeknél dolgozom beugrós fotósként és operatőrként egyaránt, ezért mindig betalál valami kellemes random sztori, amire később jó visszaemlékezni.
A BudapestScenes csapat tagjaként pedig folyamatosan olyan területeken fordulok meg, ahova kevesen tehetik be a lábukat. A területbejárással egybekötött forgatások alkalmával Budapest egyik legkülönlegesebb oldalát tapasztalhatom meg. Gondolok itt az Istvántelki Főműhelyre, más néven a vonattemetőre. Ahol hosszú időt leszolgált mozdonyok között dolgozhattam. Ezeknek az élettelen tárgyaknak különleges kisugárzásuk van. Aki már járt ott, az tudja miről beszélek. A Várnegyedben való forgatás csúcspontja pedig a Mátyás templom tornya volt. A másik nagy élmény szintén ezen csapat keretein belül történt: Amikor az 1944-es föld alatti repülőgépgyártásban részt vevő Poszlovszky Rezső bácsival készítettünk interjút a Kőbányai pincerendszerben. Hozzá kell tennem, hogy Rezső bácsi 90 éves. És az akkori kegyetlen időket valami hihetetlen pozitív felfogással vészelte át. Ami szerencsére mind a mai napig megmaradt neki. Arról nem is beszélve, hogy az öreg milyen hatalmas figura! Hazafele a kocsiban mesélt a fiatalkori életéről. Fetrengtünk a nevetéstől. Ebben a kifordult világban nagyon érdekes volt egy ilyen felszabadult személyiséggel rendelkező idős emberrel találkozni. A történetei által egy kis szeletet kaptunk a történelemből, és olyan személyes élményeket hallottunk, amiket soha nem vetettek papírra. Emellett a kollégáktól sok szakmai tapasztalatot gyűjthetek.
J.J.: Mit jelent számodra a városi lét?
B.R.: A várost egyfajta élő organizmushoz hasonlítom, amiben folyamatos a nyüsgés. Ha a magasból figyeljük, akkor valóban úgy is néz ki. Viszont ha belülről vizsgáljuk, akkor alkotóelemeire lehet bontani. A városi élet nagy hatással van az emberre. Ha például reggel negatív tudatállapotban indulunk el, akkor tuti, hogy csomó ideges emberrel fogunk találkozni. Akik szintén ezen a frekvencián mozognak. Ha pedig indulás előtt sikerül kialakítani egy pozitív belső érzést, mely átadódik kisugárzássá. Akkor csupa olyan szituációba keveredünk ami a kedvünkre válik, és a további napunk is hasonlóképp alakul majd. Mivel manapság az emberek rendkívüli mód küzdenek önmagukkal, ezért ezt a ritkán érkező érzést nagyon meg kell becsülni.
.JPG)
.jpg)
Általában az ilyen felfokozott lelkiállapotban jönnek össze a legjobb képek. Ez az a pillanat amikor valóban 100%-ig ott vagy, és átéled a helyzetet. Amolyan Maslow féle csúcsélmény szinten. A városban rengeteg ilyen pillanat található, csak el kell kapni. A spontán képeken kívül a város nagyon jó hátteret ad a különféle sajátos elképzeléseknek is. Amiben az egyik kedvenc modellem, Betti nyújt hihetetlen teljesítményű segítséget.
%20m%C3%A1solata%201000x.JPG)
.jpg)
J.J.: Hogyan viszonyulsz Budapesthez?
B.R.: Budapest azért játszik kiemelt szerepet az életemben, mert elsősorban itt nőttem fel. Már gyerekkoromban megtapasztaltam azt, amit oly sokan imádnak ebben a városban. Ez egy elmondhatatlan kötődés amit mindenki érez. Sok kedvenc helyem van, ahova rendszeresen visszajárok. Nyilvános és eldugott helyek egyaránt, amikhez egyenként személyes élmények kötnek.
Főként a belvárosban szoktam rendszeresen fotózni. De a haverokkal sokat járunk különböző elhagyatott területekre is. Sok városban megfordultam már, de részemről Budapestet egyik sem körözi le. Persze ez egy elfogult és személyes vélemény.
J.J.: Hogyan alakult ki a Hungarian Urban Photography [HUP] Facebook-os közösségi oldal?
B.R.: A street és a szociofotó egy magányos műfaj. Az ember általánban egyedül járja az utcákat, és ritkán verődik társaságba. Mivel manapság közkedvelt dolog Budapestről cikkezni, ezért lassan elszaporodtak a tipikus turistalátványosságokról készült képsorozatok. És itt most nem szeretnék senki lelkébe gázolni, de számos olyan weboldal van ami csak felszínesen érinti a témát. Ez is lehet szép, de a felszín alatt egy sokkal érdekesebb világ található. Budapest tehetséges fotósokkal bővelkedik, akik az egyéni látásmódjuknak köszönhetően elképesztő képeket tudnak alkotni. Azért hoztam létre az oldalt, hogy a látogatók a fotósok szemei által sokkal mélyebben beleláthassanak a szeretett városuk életébe.
Szerencsére az oldal egyre nagyobb népszerűségnek örvend. És kezd kialakulni egy jó fej közösség. Ez volt az elsődleges célom. Ezen kívül még csomó tervem van, amit a jövőben meg szeretnék valósítani.
.jpg)
Fotók forrása: Rowlend Photography
-ling says:
Posted: August 28, 2012
klassz képek, tényleg...