logo

Lufik, dínom-dánom és urban poetry: Várospiknik a Margitszigeten


Megrendezésre került az első Várospiknik, amire csak annyit tudok mondani: klassz volt. Klassz volt, hogy ennyien eljöttetek, klassz volt, hogy ennyire nyitottak voltatok, klassz volt, hogy ennyire érdeklődőek voltatok, és klassz a lelkesedésetek a városi környezet iránt.

Az egész onnan indult, hogy felkértek, hogy a Sziget Fesztivál Budapest Standjánál tartsak egy előadást Városkommunikáció témában. Az elkészített prezentációmat megmutattam egy számomra nagyon fontos embernek, aki napról-napra segít és támogat abban, amit szeretek és aki a tanulmányaim és szakmai fejlődésem legmeghatározóbb személye. Az elkészítettet anyagom átbeszélése során merült fel bennem, hogy nagyon jó dolog, hogy sok olyan szakmai fórum van, ami az urbanisztikával és a városi élettel foglalkozik, de nem igazán van olyan ami interaktív és a tényleges párbeszédre ad lehetőséget.  Innen adódott nekem az ötlet, hogy szervezek egy pikniket, ahol tényleg MI, városi emberek vagyunk a főszereplők, ahol mi alakítjuk a programot, ahol mi vagyunk a központban. A Szigetes előadást végül technikai okokra hivatkozva lemondta a Fesztiválközpont, de legalább lett belőle egy új ötlet.

Szóval egy piknik, ahol a városi környezetben nyílik lehetőség beszélgetni a városról. Aktuális városfejlesztési projektekről, köztéri művészetekről, a város és a művészetek viszonyáról, élményekről, miközben kockás plédeken ücsörgünk, házi limonádét szürcsölünk és házi süteményeket majszolunk. Nincsenek előadók, nincsenek keretek, csak mi vagyunk, városlakók, akik megosztják egymással gondolataikat, tapasztalataikat, érzéseiket és élményeiket. Kerekasztal beszélgetés, aminek MI vagyunk a főszereplői.

IMG_0039.JPG

Az első Várospiknik témája az urban poetry volt. Nemrégen indult el a blogon az urban poetry sorozat, ahol olyan irodalmi alkotásokat mutatok be, melyekben valamilyen formában megjelenik a városi környezet. Mivel ez pozitív fogadtatásnak örvendt, úgy gondoltam, hogy erre a tematikára épüljön az első találkozó.

Nagyon készültem a piknikre, vásároltam színes papírpoharakat, festettem Várospiknikes zászlót, lufit fújtam, Anyukám segítségével sütiket sütöttem és megkerestem a számomra legtutibb városos verset. Izgalmakkal indultam neki az eseménynek. Bár az esemény falán a Facebookon sokan jelezték részvételüket a pikniken – aminek nagyon örültem – nem tudtam, hogy hány résztvevőre számíthatok. Öt óra körül odaértem a Margitszigeti szökőkút mellé, leterítettem a plédemet és elkezdtem kipakolászni. Piknikes zászlókat tűzni a fűbe és lufikat fújni, hogy tudják az emberek hova kell jönniük. Hatkor elkezdett zenélni a szökőkút, ekkor tudtam, hogy “ütött az óra” és lassan érkeznek a vendégek.

IMG_0403.JPG

Szép lassan el is kezdett gyülekezni a csapat, eleinte főként ismerősök, aztán olyan emberek is, akiknek a neve ismerős volt a blog facebook oldaláról. Eleinte, főként a www.irodalmijelen.hu oldal kedves újságírójának köszönhetően a Városkommunikáció blog kialakulása, háttere, céljai és pontos területmeghatározása állt. Nagyon élveztem, amikor mindenki mesélt arról, hogy honnan érkezett, mivel foglalkozik és milyen szerepe van az életében a városi környezetnek. Beszélgettünk arról, hogy mennyire aktívak itthon a civil kezdeményezések, milyen hatással vannak a város életére, hogyan működnek a civil közösségek, hogyan működik Budapest, mint kutyás város, mennyire lehet kutyával élni Budapesten, hogy hogyan lehet a városfejlesztésről politikai felhang nélkül beszélni, valamint, hogy éppen ki milyen projekten dolgozik és hol lehetnek a kapcsolódási pontok egymás között. Mivel mindenki nagyon érdeklődő volt egymás iránt, ezért csak a piknik vége felé lyukadtunk ki a verseknél. Akik hoztak városi vonatkozású irodalmi alkotást, azok felolvasták és beszélgettünk arról, hogy miért azt választották, miért kötődnek hozzá.

IMG_0400.JPG

Amikor kilenc órakor ismét felcsendült a szökőkút zenéje, elkezdtünk pakolászni, hiszen eléggé lehűlt a levegő. Útravalónak mindenki megkapta tőlem Závada Pétertől a Pesti sampon című versét.

Örültem annak, hogy eljöttetek, örültem annak, hogy jól éreztétek magatokat és örültem annak, hogy azt mondtátok többen is: “Legyen még Várospiknik mindenképp!”

IMG_0401.JPGIMG_0407.JPGIMG_0178.JPGIMG_0177.JPGIMG_0174.JPGIMG_0173.JPGIMG_0406.JPG

További beszámoló a Várospiknikről az Irodalmi jelen oldalán olvasható.

 

Bejegyzés adatai

Időpont: August 18, 2013

Szerző:

Komment: 0

Kategória

Esemény