logo

ULTRASTRUKTÚRA [US]: a városi bódék forradalmasítója


A Vörösmarty téri Budapest Box pavilonrendszer  pályázat egyik legizgalmasabb alkotása az ULTRASTRUKTÚRA, amit Smiló Dávid, Molnár Szabolcs és Csóka Attila készített el. A koncepció része, hogy az évezredes történeti előzménnyel rendelkező árkádsorokat idézzék meg mai módon úgy, hogy az így létrejövő rendszer magába foglalja mindazt az infrastrukturális hátteret, ami egy vásár során szükséges a látogatók és a szolgáltatók számára. Az ULTRASTRUKTÚRA olyan sejtes elem, amely homogén, nyomtatható, és a sejten belül rendelkezik a víz és elektromos áram szállításához szükséges fogadóstruktúrával, vezetékekkel, az elavulása/sérülése után pedig bedarálható, majd a darálékból újranyomtatható. Az ULTRASTRUKTÚRA elemek egymásmellé helyezve az évezredek óta tökéletesen működő városi struktúra az árkádsor szinte végtelen kombinációját és variánsát tudják létrehozni, ami minden vásárhoz tökéletes téri szituációt teremt. A történeti formát pedig színátmenetekkel kötötték a mai kor gradiens vizuális túltengéséhez.

USlatvany_002  De lássuk, hogyan nyilatkoznak maguk az alkotók a tervükről:

“A városi vásárok építményeire rendszerint ideiglenes építményekként tekintünk.

Ez magában hordozza azt az állítást is, hogy a városi köztéri létre, a városi köztéri fogyasztásra átmeneti eseményként gondolunk, amely időben nem terjedhet ki a város mindennapjaira. A Vörösmarty tér erre az állításra évek óta rácáfol, az egymást érintő ünnepek és kulturális események folyamatosan veszik használatba a teret miközben a megjelenő épített környezet és infrastruktúra továbbra is ideiglenes.

A történelmi városfejlődés során ezek az események hosszú idő alatt pontosan tudtak definiálódni a térben ezzel teremtve meg a (köz)térhasználatot és a számukra szükséges közös vagy köztes tereket. A vásárok / piacok működésének alapvető attribútuma, hogy szigorú szabályok és hierarchia alapján rendeződik térben és időben is – ez a hatékony működés alapja. A város saját belső rendjén belül egy újabb, kisebb léptékű rendszer lép életbe, amely így városi szövetben is kifejti hatását. Átmenetet képez a köztér és a ház, csarnok-piac és a vándorkereskedő valamint a kereskedelem és a fogyasztás között. Ezen viselkedés materializálódásai az olyan épített térsorok, amelyek képesek ezt az átmenetet megteremteni és azt fenntartani valamint az események időbeli változékonyságát flexibilisen kezelni.

USlatvany_003

Az építészeti alapelem egy klasszikus primer térforma – a dongaboltozat, amely mátrixba állítva számos struktúrát képes alkotni; az egyoldalú árkádtól a keretes piazzán keresztül a paloták és vásárcsarnokok térbeli rendjéig. Ezek a térsorok a városi események narratívájának hátterei és aktív formálói is egyben.

Az ULTRASTRUKTÚRA [US] nem ideiglenes berendezése, kelléke, díszlete bizonyos városi eseményeknek. Az US sejtjei nem szétszedhetőek, nem lapra-szerelhetőek, nem rakásolhatóak, így nem lehet valahol a várostól elzárva raktározni. Nem lehet, mert az US nem berendezés a városban, hanem maga a város, a várost pedig nem lehet elrakni. Az US helye mindenkor a város tereiben van, léte nem értelmezhető azon kívül. Ennek köszönhetően persze tetszőleges helyre szállítható, áthelyezhető, de nem eldugható. Ugyanúgy tűnhet fel a Széll Kálmán téren, akár a Vörösmarty tér vásári kavalkádjában.

A város infrastruktúrája láthatatlan. A várostest rejti magában és csak olyan csatlakozási-pontokon bukkan elő ahol nagyobb léptékű rendszerekhez kapcsolódik. Ezzel ellentétben a bódé-vásárok esetében láthatóvá válik ez a rejtett rendszer. Az ultrastruktúra homogén, nyomtatott sejtje már magában foglalja a működéshez szükséges rendszerek hálózatát, azokat minden elem csatlakozásánál folytonosítani tudja. Az anyagában színezett, monolit elemek sorolása így végtelenített, önmagában is zárt rendszert tud alkotni – egy elem cseréjével a rendszer javítható, elavulása esetén darálható, anyagában újrahasznosítható.”

 

Bejegyzés adatai

Időpont: June 4, 2015

Szerző:

Komment: 0