Az utcán lépkedve akárhova nézünk, mindenhol épületek vesznek minket körbe a városokban. Folyamatosan kapcsolatban állunk a környezettel, folyamatosan kommunikálunk velük, még akkor is, ha ez nem mindig tudatosul. Egymástól függünk, egymásra hatunk, egymással élünk. Az ember és a környezet. Azok az építészeti elemek, amelyek körülöttünk vannak, mind-mind ritmust hoznak a hétköznapi monotóniába: például a formáikkal, fényjátékaikkal és árnyékmozgásaikkal. Többek közt is fontos, hogy megismerjük és megértsük azt a környezetet, amelyben élünk.

Beleznay Éva várostervező építész, Budapest volt főépítésze létrehozta az “Építsünk! Nyári tábor“ -t annak érdekében, hogy a gyerekek már fiatalon kapcsolatba lépjenek az építészettel, hogy azokat a tereket, amelyekben élünk, saját maguk környezetének éljék meg és alkotóként vállaljanak szerepet benne.

Beleznay Éva, a program szakmai vezetője egy interjú keretében mesél a Városkommunikáció blognak többek közt a tábor hátteréről, szakmai programjairól, a tábor során megvalósuló igazán különleges field art projektről, valamint a gyerekek és az építészet kapcsolatáról.

Juhász Judit: Miről szól a tábor?

Beleznay Éva: Építsünk! nyári táborra 2014. augusztus 10-16 közt kerül sor a Velencei-tó határában, 52 gyermek (10-15 évesek) részvételével.  A tábor törzsét a tavalyi csapat teszi, de a kimaradók helyére barátokat hoznak a gyerekek és a seregélyesi tavaszi projektünkben résztvevők jönnek.

A tábor melletti nádas részen a Duna-Ipoly Nemzeti Park és az iskola által 10 éve épített, de mára lepusztult veremházat építjük újjá a hét folyamán, mely során a gyerekek megismerkedhetnek a hagyományos építési módokkal: vályogfal építéssel, nádfedél készítéssel. A veremházat és kapcsolódó madárlest és előtetőt a helyi madarász egyesület és az erdei iskola résztvevői szabadtéri foglalkozásokra használják. A szél- és napvédelmet biztosító előtető mára teljesen elkorhadt – e helyére új fa- és textilszerkezetet építünk. Két kreatív projektelem is kapcsolódik a heti munkához: a helyszínre figyelmet felhívó „field art/public art” alkotást is létrehozunk, és az erdei iskola területén készítünk ülőalkalmatosságokat, beszélgetőkuckókat.

Szabadidős programjainkban a helyiek segítenek: csónakázást, esti csillagnézést, madárgyűrűzést szerveznek nekünk. A tavalyi tábor tapasztalata, hogy a munka végével elindul a buli, tánc, és ezen a helyszínen sok sportolási lehetőség is van.

J. J.: Milyen programok lesznek a táborban?

B. É.: Sok feladat lesz a héten. Hogy a végére érjünk, kulcskérdés, hogy gördülékenyen haladjanak a részfeladatok, minden csapatnak mindig legyen munkája úgy, hogy egymást ne zavarják. A 8-10 fős csapatokat nevelők kísérik a forgószínpad-szerűen működő feladathelyszínekre, ahol építész önkéntesek, mesterek irányítják a munkát. A csoportok 2-3 órát töltenek egy-egy helyszínen.

• Vályogfal építés – a megmaradt falrészek elbontását követően a megmaradt faváz szerkezetre vesszőt fonunk, arra tapasztjuk a vályogot
• Nádfedés – itt is bontani kell a maradékot, majd a helyben aratott náddal fedjük le a hajlékot
• Faszerkezetű előtető – olyan faszerkezetet terveztünk, hogy a csapatoknak 2-3 elemet kell összeszerelniük (mérés, vágás, fúrás, csiszolás, csavarozás), majd a hét második felében közösen állítjuk fel és illesztjük be a napvédő ponyvákat, rakjuk be a tartószerkezetre támaszkodó padokat
• Raklap padok – csapatonként 8-10 raklapból kell a csapat által tervezett padokat megvalósítani (tervezés, csiszolás, festés, összeszerelés)

J. J.: Honnan jött a field art projekt ötlete és hogy fogjátok a gyerekekkel megvalósítani?

Az építés mellett fontosnak tartom a kreatív alkotást is. Hazánkban a városokban egyre több “Public Art”, “Land Art” alkotás születik, de a vidéki környezetben még nem sokat láthattunk. A gyerekek lássák, hogy nemcsak a múzeumok falain belül és nemcsak a városokban van helye a művészetnek.

Finnországban nagy hagyománya van a tájban megjelenő szabadtéri kiállításoknak. Néhány éve, amikor észak felé utaztunk, a Highway 5 (E63) út mellett váratlanul felbukkant előttünk Reijo Kela “Hallgatag emberek” (Silent People) alkotása. A finn alkotóművészt felhívtam, aki örömmel hozzájárult, hogy a gyerekekkel a Velencei-tó déli végében létrehozzuk alkotását. Sajnos egyéb programja miatt nem tud eljönni, de várja a képeket. Nagyon izgalmasnak tartom, hogy Reijo Kela sohasem nyilatkozott arról, hogy mit gondolt, amikor alkotta, mit akart kifejezni. Így a gyerekek saját maguk tudják majd értelmezni vagy éppen csak élvezni.

J. J.: Milyen módszerekkel ismerteted meg a gyerekekkel az építészetet?

B. É.: A tavalyi táborban – ami Budapesten volt – sokat barangoltunk a városban, és érdekes projektek (pl. Metro, Rácz Fürdő, …) adtak alapot az építészet alapjainak megismertetéséhez. A körülöttünk levő világban levő építészeti elemekre – formákra, fényekre és árnyékokra, hangulatokra, zenére és ritmusra – próbáltam a figyelmüket felhívni. Minden napra jutott egy kreatív alkotás, főleg makettezés.

Idén kilépünk a makettek világából a valóságba. Nagyon fontosnak tartom, hogy ezek a főleg vidéki és főleg hátrányos helyzetű családokból jövő gyerekek az építés örömét megéljék, kapcsolatba kerüljenek a körülöttünk levő világot alkotó természetes és mesterséges anyagokkal. A közösségépítés, barátságok mellett a tábori építő feladatok a gyermekek jövője szempontjából fontosak lehetnek, hiszen sokuk kétkezi munkával (nem kizárt, hogy az építőiparban) fogja magát és családját eltartani.

J. J.: Miért tartod fontosnak, hogy a gyerekek találkozzanak az építészettel?

B. É.: Mert amúgy is találkoznak, csak éppen nem tudatosul bennük. Belső terekben élünk, külső terekben tartózkodunk vagy haladunk át a napunk folyamán. Ami fontos, hogy ezeket a tereket ne passzívan éljék meg, hanem saját maguk környezetének, amiben és amely alkotásában nekik is szerepük van.

J. J.: Milyen lehetősége van azoknak a gyerekeknek, akik év közben is szeretnének építészeti gyerekprogramokon részt venni?

B. É.: Egyre több építész, múzeumpedagógus, szakember, egyesület foglalkozik a vizuális kultúra területén gyermekprogramokkal. A MÉK által szervezett tavalyi konferencián rengeteg érdekes gyakorlatot ismerhettünk meg. Ezek ott vannak év közben is, ha nem is annyira elterjedtek, mint a kerámiaszakkörök vagy rajzszakkörök. A konferencia honlapján (epitojatekok.mek.hu) azóta is fent vannak az előadók elérhetőségei, honlapjaik.

J. J.:  Mi az, ami Téged elvarázsol egy épületben?

B. É.: A harmónia.

Fotók: http://budapestikalandozasok.blogspot.hu